Könnyen összekeverhető fogalmak az Mt-ben – fogalmi elhatárolások

A mindennapokban sokszor használunk olyan munkajogi szakkifejezéseket, fogalmakat, amelyeknek pontos tartalmát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) vagy más jogszabály adja meg.

Az Mt. nagyon sok olyan terminust tartalmaz, amelyek – akár az elnevezés hasonlósága okán, akár más okból – könnyen összekeverhetők egymással. Ebben a blogcikkben néhány ilyen fogalompáros kifejtésre kerül, amelyeket hajlamosak vagyunk felcserélni egymással, ellenben nagyon fontos, hogy ezeket egymástól jól elhatárolva használjuk és tartsuk számon.

Napi munkaidő – beosztás szerinti napi munkaidő

Az Mt. élesen elkülöníti a „napi munkaidő” és a „beosztás szerinti napi munkaidő” fogalmát.

A napi munkaidő a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott teljes napi munkaidő vagy részmunkaidő. Azt mutatja meg, hogy a munkavállaló mennyi idejét adja a munkáltató részére a munkaszerződésben. Ez mindig felek közötti megállapodása alapján kerül meghatározásra, amelynek a törvény csak a kereteit szabályozza. Amennyiben a munkaszerződés erről nem tartalmaz rendelkezést, úgy az Mt. megadja az általános teljes napi munkaidő mértékét, amely így a felek hallgatólagos megállapodásával lesz a jogviszony része: ez 8 óra. Ehhez képest a felek megállapodhatnak rövidebb vagy hosszabb teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben.

A beosztás szerinti napi munkaidő a munkanapra elrendelt rendes munkaidő. Az az időtartam, amelyet a munkáltató egy konkrét napra a munkavállalónak ténylegesen beoszt. Ez főszabály szerint – általános, hétfőtől péntekig tartó munkarend esetén – megegyezik a napi munkaidővel. Azonban munkaidőkeret bevezetése útján a munkavállaló számára egyenlőtlen munkarend is irányadó lehet. A munkaidőkeret egyik lényeges vonása, hogy a munkáltató egyes munkanapokra változó óraszámú munkaidőt írhat elő (beosztás szerinti napi munkaidőként), és ezeknek csak átlagban kell megfelelniük a napi munkaidő mértékének.

Míg tehát a napi munkaidő mindig a felek – kifejezett vagy hallgatólagos – megállapodásánák a tárgya, a beosztás szerinti napi munkaidő meghatározásánál jellemzően a munkáltató egyoldalú rendelkezéseinek nagyobb alakító hatása van.

Vasárnap – munkaszüneti nap

A köznyelvben munkaszüneti napnak nevezzük a vasárnapokat. Ezzel szemben a „munkaszüneti nap” munkajogi fogalma kifejezetten a törvényben tételesen felsorolt nemzeti, állami vagy vallási ünnepekre vonatkozik, amelyeken bérfizetés mellett lehetünk távol munkahelyünktől.  Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.

Felmondási idő – felmentési idő

Az Mt. hatálya alatt akár munkáltatói, akár munkavállalói felmondásról van szó, a munkaviszony a felmondás közlését követően egy bizonyos felmondási idő letelte után ér véget. Ez azt a célt szolgálja, hogy a másik fél fel tudjon készülni a felmondásból eredő változásra (munkavállalóként: új állást kereshessen, munkáltatóként: pótolja a kieső munkavállalót). Ez a munkaviszony-megszüntetés „rendes” módja. Ezzel szemben az azonnali hatályú – vagyis: felmondási idő nélküli – felmondásra csak valamilyen különleges körülmény adhat alapot (pl. próbaidő, súlyos kötelezettségszegés). Munkáltatói felmondás esetén a felmondási időnek legalább a felére fel kell menteni a munkavégzés alól a munkavállalót, mégpedig távollétidíj fizetés mellett. Ez a felmentési idő.

Napi pihenőidő – munkaközi szünet

Az Mt. a pihenőidőknek több formáját ismeri. Elnevezés alapján nem mindig egyértelmű, hogy a pihenőidők közül mit takar a napi pihenőidő fogalma. A napi pihenőidő a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés közötti egybefüggő pihenőidő, melynek minimális mértéke főszabály szerint 11 óra.

munkaidő - szabadság

A napi pihenőidő nem keverendő össze a munkaközi szünettel, amely az egy munkanap alatt teljesített munkaidő megszakításával kiadandó, főszabály szerint minimum 20 perc pihenőidő. Míg tehát a napi pihenőidő a két munkanap közötti pihenésre, a munkaközi szünet a munkanapon belüli pihenésre fordítható (pl. étkezésre).

Ügyvédi segítségre van szüksége? Vegye fel velem a kapcsolatot!

munkáltató munkajog munkavállaló GDPR adatvédelem