Munkáltatói stratégia koronavírus idejére

A koronavírus okozta megváltozott gazdasági helyzet új kihívások elé állítja a cégvezetőket. A legtöbben igyekeznek megtartani a munkavállalóikat, mások fizetett vagy fizetés nélküli szabadságra küldik őket, így is számtalan olyan kérdés merül fel, melyek jogi oldalról válaszokat követelnek.

A Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében az adózási könnyítésekről kormányrendelet jelent meg, mely egységesen, minden gazdasági társaságra tartalmazza a munkáltatók terheinek, határidőinek változását.

A társasági adó adóelőleg megállapításának és bevallásának határideje 2020. szeptember 30. Ez a soron kívül esedékes társasági adó, mely április 22. és szeptember 30. közötti időszakra vonatkozik, az éves adóbevallással egyidejűleg teljesítendő. Ez egyszerre jelent adókönnyítést, és a likviditást is pozitívan befolyásolja.

Meghosszabbodnak a határidők az éves számviteli beszámolók benyújtására, így akinél a határidő idén április 22. és szeptember 30. közé esik, annak elegendő szeptember utolsó napján benyújtania azt.

Akik munkavállalóik számára a fizetés nélküli szabadságot választották, ők minden hónap 12 napjáig befizetve az egészségügyi hozzájárulást biztosítják a munkavállalóik számára az egészségügyi szolgáltatást. A május 1-től érvényes rendelet lehetővé teszi, hogy a veszélyhelyzet megszűnését követő 60 napig fizethesse meg a munkáltató a bevallott összeget.

Ezek a változtatások minden vállalatra vonatkoznak, aki alkalmazottakat foglalkoztat, de mi a helyzet a speciális esetekkel?

A válság tüneteit enyhítendő a munkaidőkeret legfeljebb 24 hónapra emelésével a munkáltatókat arra ösztönzik, hogy megtartsák a munkahelyeket.

A munkaidőkeret óráit úgy tudjuk egyszerűen meghatározni, hogy az adott keret kezdetétől a kilépésig eltelt napok, és a napi munkaidő szorzatát vesszük.

Így két lehetőség születhet: a munkavállaló vagy ledolgozta a kifizetett munkaidőkeretet, vagy nem. Nézzük meg, milyen kötelezettségei vannak egyik vagy másik esetben a munkáltatónak!

Ha a ledolgozott órák meghaladják a munkaidőkeretet, akkor túlórapénzt kell fizetnie a munkavállalónak, ami a többlet órák esetében az alapbérből (100%) plusz pótlékból (50%) tevődik össze.

Ha kevesebb a ledolgozott óra, mint a meghatározott órák, akkor a dolgozó a kilépése napjáig jogosult az alapbérére időarányosan számítva.

Mindkét eset a munkaidő megszűnésekor érdekes, és olyan helyzetekre vonatkozik, mint például ha nincs jogutód, lejár a határidős szerződés, próbaidő- vagy határozott idő lejárta előtt azonnali hatályú felmondással (megfizetve a távolléti díjat), munkáltató működésével kapcsolatos okkal indokolt felmondás, vagy a munkavállaló indokolt azonnali hatályú felmondása esetén.

Ezek a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályozások, amik természetesen nem érvényesek, ha például közös megegyezésre kerül sor, vagy a próbaidő alatt történik a felmondás.

Ha lejár a munkaidőkeret 20 napon belül rendezni kell az eltéréseket a ledolgozott munkaórákban: ha kevesebbet dolgozott a munkavállaló, mint amennyi bért kapott, az előlegnek minősül, fordított esetben pedig a munkáltató tartozik neki a ki nem fizetett munkaóráival.

Előlegnyújtás esetén a következő havi bérlapon szerepeltessük a korrekciót, a különbözet pedig a munkavállaló beleegyezése nélkül levonható.

Ha a munkavállaló – akár egy hiba következtében – magasabb összeget kap az esedékes bérénél, akkor a munkáltatónak 60 napja van ezt visszakövetelni. A mindenkori minimálbér háromszorosáig egy fizetési felszólítással tudja ezt megtenni, e fölött pedig bírósági határozat jogosítja őt fel rá.

Segítséget nyújtok Önnek a céges munkajog bármely területén, továbbá a munkavédelmi szabályok és előírások megfelelő alkalmazásában, szabályzatok készítésében.

Ügyvédi segítségre van szüksége? Vegye fel velem a kapcsolatot!