Az idei év számtalan új helyzetet, megoldandó problémát hozott
E problémák egyaránt érintik a munkáltatókat és munkavállalókat, ráadásul koránt sincs még vége a kiszámíthatatlanságnak. Lássuk, jelenleg mit mutat a munkajogi körkép koronavírus után.
Sajnos sok esetben kényszerültek leépítésekre a cégek, melynek munkajogi háttere egyértelmű, a megoldás módjai voltak különbözőek. Szerencsére egy augusztus 4-ei adat szerint 58 ezerrel több munkavállalót foglalkoztatnak ma, mint idén májusban. De vajon most milyen stratégiákat választottak a munkáltatók, és mik ezeknek a döntéseknek a munkajogi vonzatai?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, elsőként tisztázzunk néhány jogi fogalmat, ami a mostani helyzetben napi szinten került terítékre.
Alapbér
Az alapbér akkor jár a munkavállalónak, ha a munkaidejében a munkáltató nem élt foglalkoztatási kötelezettségével. Ez alól az elháríthatatlan külső ok képez csak kivételt, amit pontosan nem határoz meg a törvény, ezért vitákra adhat okot.
Az elháríthatatlan külső ok fogalmának tisztázása azért is fontos kérdés, mert ha a munkáltató nem tudja igazolni, hogy működése ellehetetlenült, akkor kérdéses, hogy munkáltatói felmondásnak minősül-e az elbocsátás. A dolgozók a munkáltatói felmondáskor olyan jogokat élvezhetnek, mint a felmondási idő, a végkielégítés és a munkanélküli ellátás, ami így szintén kérdőjelessé válik.
A tisztázatlan fogalom miatt koronavírus idején sok munkáltató vagy a fizetés nélküli szabadságot vagy a csökkentett díjazást választott munkavállalói számára. Előfordulhattak olyan megállapodások is, melyben megszűnt a munkaviszony, de a munkáltató kötelezettséget vállalt a vészhelyzet elmúltát követően arra, hogy visszaveszi a munkavállalót, és jogszerző időnek tekinti a korábbi munkaviszony időtartamát.
Szabadság kiadása
A szabadság kiadása a másik olyan témakör, amely az idei évben más szabályszerűségek szerint működik, mint korábban. A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltatónak a szabadság kiadását a munkavállalóval minimum 15 nappal korábban közölnie kell, ez azonban a felek megállapodásával akár el is hagyható. A munkáltató biztosíthat rendkívüli szabadságot is a munkavállalónak, erre az időszakra is távolléti díjat kell azonban fizetnie a munkavállalónak.
A munkáltatók egyébként jogszerűen hozhatnak olyan döntést, hogy munkavállalóik egy részét (vagy a teljes állományt) a biztonságuk érdekében távol tartsák a munkavégzés helyétől. Ha a munka home office-ban nem elvégezhető, akkor felmerülhet munkáltatói részről a fizetés nélküli szabadság kiadása.
A koronavírus óta ha a két fél – munkáltató és munkavállaló – megállapodik a fizetés nélküli szabadságban, akkor a munkavállaló felmenthető a rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
A vészhelyzet idején erre az időszakra a munkavállaló egészségügyi szolgáltatásra éppúgy jogosult volt, mint normál munkavégzése esetén. Május 1-től azonban a munkáltatónak meg kell fizetnie utána az egészségügyi hozzájárulást, mint a vészhelyzet előtt, hogy a dolgozó egészségügyi ellátásban részesülhessen.
A fizetés nélküli szabadság a munkáltató számára megőrizte az értékes munkavállalót, a munkavállaló számára pedig jogviszonyt biztosít, azzal együtt, hogy ez az időszak nem számít munkaviszonyban töltött időnek, így többek között a felmondási idő és a végkielégítés feltételeibe sem számít bele ez az időszak.
Jelenleg így fest a munkajogi körkép koronavírus után, azonban az újabb hullámok további változásokat hozhatnak.
Segítséget szeretne kérni a céges munkajog bármely területén? Esetleg a munkavédelmi szabályok és előírások megfelelő alkalmazásához, szabályzatok készítéséhez kér támogatást?
Vegye fel velem a kapcsolatot!
